Tegnap rábukkantam egy tévéműsorra, amivel ugyanúgy jártam, mint a takarítás közben véletlenül előkerülő könyvvel. A helyzet ugye ismerős: az ember rutinból belepillant ebbe a leletbe, és azon kapja magát, hogy nem tudja letenni.
Ebben a műsorban a föld jövőjéről volt szó, ami még nem elég jóformán semmire - mostanában se szeri se száma az idegborzoló dokumentumfilmeknek -, ám ez némiképp rendhagyó módon arról informált, mi történik a földdel, ha nemcsak egy, hanem kettő, három, négy, öt és végül hat fokot emelkedik a globális hőmérséklet. A film készítői érzékletes animációkkal fokozták a hatást, aminek következtében a szemem előtt fonnyadt el az egész amazóniai őserdő és olvadt le az utolsó hógombóc is a Himalájáról. A film végkövetkeztetésként ugyanarra a megállapításra jutott, amelyre az elődei: ez a katymaz, amibe kerültünk, a pocsékoló energiafogyasztásunk egyeneságú következménye. Ennek egy apró, de korántsem elhanyagolható tényezője pedig az úgynevezett vámpírfogyasztás.
Vámpír módon fogyasztani annyit tesz, mint készenléti állapotban hagyni azon háztartási készülékeinket, amelyeken egy piros fénnyel világító LED dióda utal erre az állapotra. A kimutatások szerint ezek a készenlétjelző LED-ek csak az USA-ban 3-4 széntüzelésű erőmű energiatermését emésztik el! Az elnevezés tehát telitalálat. Azt sugallja, miniatűr fantomok lapulnak körülöttünk, és szívják az energiánkat, ahol érik. A film készítői arra a bölcs megállapításra jutottak, hogy az embereket csak a pénztárcájukon keresztül lehet rákényszeríteni az energiaspórolásra, de talán ez a pszichológiai hadviselés is hozhat némi eredményt. A vámpírfogyasztás mintájára el lehetne például nevezni mindegyik pazarlási módot, mégpedig a lelkiismeretre apelláló fantázianevekkel, amelyek puszta emlegetése is olyan hatást keltene, mint egy-egy sokkoló gyerekkori ijesztgetés.
Ha reggel csobogó melegvízben mosunk fogat, szembesülhetnénk a ténnyel, hogy farkasember módjára fogyasztunk, amikor meg olyan szobában égetjük a villanyt, ahol nem tartózkodunk, gonosz boszorka szerint fecsérelnénk az energiát. Gyakori jelenség az is, hogy egy helyiségben több izzót is működtetünk, nos a nem sok jóvel kecsegtető jövőben ez lenne a hétfejű sárkány fogyasztás tipikus példája. A dolgot cizellálni is lehet, ha például régi típusú volfrámszálas izzókat használunk korszerű energiatakarékos helyett a múmia bosszúja fogyasztástípus mezejére lépünk. Ezzel a logikával élve a rosszul szigetelő ajtók és ablakok a havasi ember fogyasztás, a túlzott gépkocsi használat a nyolcadik utas a halál fogyasztás, a légkondi húsz fokra állítása pedig a rézfaszú bagoly fogyasztás volna.
Mindennek igazából csak akkor adódna értelme, ha egy miniatűr rádióadó folyton folyvást emlékeztetné az embert arra, hogy per pillanat miféle szörnyeteg kedve szerint pazarolja az energiát. Való igaz, hogy ezek a chipek is vámpíráramot zabálnának, de hát valamit valamiért. Arra kéne csak vigyázni, hogy kevesebb menjen el a réven, mint amennyi bejön a vámon, de ha ez mégsem valósulna meg, még mindig lenne egy utolsó adu ász: az áremelés.
Gyanítom, hogy ez lesz az első bevetésre kerülő fegyver a pszichológiai hadviselés frontján. Akár hiszünk a vámpírokban, akár nem.
