"...a kölök egy tökös kinézetű keresztes viperában kezd gondolkodni."
 
Rábukkantam egy cikkre, ami azt részletezi, mit kell tennie egy szülőnek abban az esetben, ha a gyereke hüllőre vágyik. Ha abból az alapállásból indulunk ki, hogy a házi kedvencet urbánus – azon belül is lakótelepi – környezetbe kívánja a gyermek, akkor ez az írás úgy kellett a netre, mint egy falat kenyér.

Vegyük például azt a helyzetet, amikor a kölök egy tökös kinézetű keresztes viperában kezd gondolkodni. Lelki harmóniájának megőrzése érdekében nekünk, szülőknek kutya kötelességünk előteremteni a szerencsétlent, de ha nem állna rendelkezésünkre a fentebb emlegetetthez hasonló szakirodalom, fogalmunk sem volna róla, milyen bánásmódban részesítsük.

A mindig és mindenütt csak a bomlasztást keresők köre erre biztosan azt mondja: nem érdemes törni magunkat, mert a gyerek ugyanúgy meg fogja unni a hüllőt is, ahogy a divatból kiment számítógépes játékokat. Erre az a kézenfekvő válasz, hogy ez bizony benne van a pakliban, de a keresztes vipera ebben az esetben anyósriogató kellékként is jól elszuperál.

Egyébként ki kell ábrándítanom mindenkit, aki ilyen extra állatokon töri a fejét, a hüllő ugyanis már régóta nem sláger, mint ahogy a vadászgörény sem. Valódi farkassal talán még föltűnést lehet kelteni, de csak ideig-óráig. A jövő a nagyvadak felé tendálódik, például a fekete párduc, a kamcsatkai tigris vagy az indiai elefánt irányába. De ha mindenáron hüllőt szeretnénk, az aligátorral nyugodtan megpróbálkozhatunk. Automata pórázra kötve kifejezetten előnyös lehet kivezetni valamelyik pesti utcára és odaszaratni a fal tövébe, ahogy azt a helyi folklór megkívánja.

Visszatérve az eredeti gondolatvezetéshez csak azt tudom mondani: minden tiszteletem annak a szerkesztőnek, aki ezt a hihetetlenül fontos témát fölhozta a csatornából, ám ez az egész csak a kezdet kezdete. Mert mi van akkor, ha a kölyök a hüllő után mélytengeri lámpáshalra, vagy bonsai méretű jegesmedvére kezd ácsingózni? Szinte látom a szerencsétlen szülőt, aki a környezettudatos gondolkodás és a gyerekért mindent jelszó kettősségében őrlődve kutat idevágó szakirodalom után. Talán nem veszik tőlem rossz néven, ha kifogom a szelet a vitorlájukból, és ajánlok nékik egy régi, jól bevált megoldást. Úgy hívják, kijózanító atyai pofon.

Több ilyesmi: http://www.regenytar.hu