Szülőnek lenni némely esetben majdnem ugyanaz, mint engedély nélkül bitorolni egy veszélyes fegyvert, amelyhez az alaposan elrontott fajfenntartási mechanizmus adagolja a muníciót. Emiatt történik meg az, hogy olyan egyedek is képesek az utódnemzésre, akiknek érettségi foka a közép-európai fogyasztásra szánt banánéval egyenértékű. Aki nem érti ezt a hasonlatot, annak elmondanám, hogy a banánt tök zölden szüretelik le, és a hosszú hajóút ideje alatt kínjában érik meg. Ha ez mégsem következne be, lepermetezik etilénnel, és attól megsárgul.
A gyerekükkel mostohán bánó szülőket sajnos nem lehet lepermetezni, így szabadon garázdálkodhatnak. Nem kifejezetten arról van szó, hogy ütik, verik és bőgetik a szerencsétlent, csupán abban az életszakaszukban léteznek, amikor kizárólag önmagukkal vannak elfoglalva. Az éretlen és ostoba szülő meglehetős gyakorisággal kezd el kísérletezni is a csemetéjével, ami némely esetben olyan, mintha kikötözné egy fához, és vadászpuskával kezdene lőni rá. Teljesen ideillő példa az a nemrég megtörtént eset, amikor egy ifjú ukrán szülőpár kisüstivel kezdte itatni az egyéves csemetéjét. Mire a hatóságok tudomást szereztek erről a morbid kísérletről, a gyereknek több belső szerve is maradandó károsodást szenvedett. A jó szándéktól szinte megfeszülő, ámde tök ostoba szülőket három évre rács mögé dugták, ami, akárhonnét is nézzük, elég nevetséges retorzió.
Félreértés ne essék: nem az idióta állat apát és a vele szinkronban működő anyát szándékozom apprehendálni. A bajok fő forrása az, hogy a durván harmincéves átlagéletkorra beállított szaporodási és gyereknevelési rendszer megállt ennél a szintnél, pedig ma már akár hetven évig is ellétezhetünk. Mindebből szervesen következik az, hogy a húszas éveit taposó ember még sehol sincs a teljes ízvilágában pompázó, levecses banánhoz képest.
Megoldást csak az jelentene, ha az Úristen kibocsátaná a Teremtés első service pack-ját, benne olyan vitális biztonsági javításokkal, amelyek fölülírnák a teljesen idejétmúlt fajfenntarási modult. Eszerint az ember ötvenéves kora előtt nem hozhatna létre gyereket. Kergethetné a pénzt, a nőket, a férfiakat, és amikor már kezdene kihunyni belőle az ifjonti hév, jöhetne a baba, hogy bearanyozza, és meghitt bíbelődéssé változtassa a napjait. Az élet innentől már csakis és kizárólag a csöppségről szólna, és mert ötvenéves korára az ember már átvészelne egyet s mást, talán az sem jutna eszébe, hogy kisüstit adjon neki.
Mindaddig, amíg ez meg nem valósul, kénytelenek leszünk beérni egy közismert, de nem eléggé méltányolt alkalmazással. Az eszköztár menüben van elrejtve, és úgy hívják: nagymama.
Több ilyesmi: http://www.regenytar.hu
