"miért csak azok sztrájkolhatnak, akik sokan vannak?"
 
Ma közlekedési sztrájk van Budapesten: nem megy a Metró, nem zakatol a MÁV, hogy a buszok és villamosok hiányáról ne is beszélgessünk. A pesti ember ma reggel betottyant a járművébe, és órák hosszat pöfögött vele valamelyik dugóban, aminek következtében a város levegője fél délelőtt elérte és meghaladta az egy hónapra tervezett szennyezettségi szintet.

Kiváló alkalom ez arra, hogy fölidézzem azt, amit nemrég egyik barátomtól hallottam. Azt mondta, Budán, a 11-es busz végállomásánál volt kirándulni, és hazafelé indulván egy örökkévalóságig várt a menetrend szerinti járatra. Néha kínjában felnézett az égre, és fanyar érzéssel tapasztalta, hogy a repülők gyakrabban jönnek és mennek, mint ez a közönséges, unásig ismert autóbusz. Pedig akkor nem is volt sztrájk, mert most, hogy van, még szembetűnőbb a személyautók meg a személyrepülőgépek fölénye.

Hétköznapi észjárással nem nagyon lehet fölfogni, mi volt a közlekedési sztrájk kiváltó oka, de hogy ez valahogy nem igazságos, ahhoz nem férhet kétség. Költőien meg lehetne kérdezni például, hogy miért csak azok sztrájkolhatnak, akik sokan vannak? A kisebbség, akik 2-3 fős minicégeknél dolgoznak, vagy ne adj’ isten magánvállalkozók, ezen a téren teljesen esélytelenek, ami a lehető legszebb példája a hátrányos megkülönböztetésnek.

Mélyen igazságtalan és alkotmánysértő ez a gyakorlat, sőt kirekesztő és megbélyegző is egyszerre, pedig ha jobban belegondolunk, Magyarországon alig féltucat institúciónak van esélye ezzel a sztrájkolásos módszerrel eredményt kicsikarni. Ha tehát következetesen és szigorúan nézzük ezt az ügyet, akkor a mostani sztrájkolók vannak kisebbségben mihozzánk képest, akik vagy institúción kívüliek, vagy aprócska cégek alkalmazottai vagyunk. De mi az, hogy többség, és mi az, hogy kisebbség? Az emberek kétségtelenül többen vannak a szibériai tigrisekhez képest, de kevesebben a muslincákhoz viszonyítva, akik pedig még kevesebben az erjesztőgombákhoz képest. Így aztán, ha mondjuk, az erjesztőgombák sztrájkba lépnének, részint nem lenne sör, részint mindenki rögtön észbe kapna és rádöbbenne a saját jelentéktelenségére.

Ennek elmaradtával vagyunk csak kénytelenek azzal foglalkozni, hogy nem jár a metró meg a villamos. Pedig mint minden, ez is relatív: az imént emlegetett barátomtól származik az a megállapítás, hogy Budapesten kerékpárral hatvan percen belül megerőltetés nélkül bárhová odaérhetne az ember. Ehhez lényegében csak egyetlen apróság hiányzik: az autóvezetők mindenre kiterjedő, általános sztrájkja.

Több ilyen: http://www.regenytar.hu