"Elisabeth helyében úgy vágtam volna hókon az apust egy hokedlivel, hogy csak úgy csattan."
Lassan lecsöndesül az amstetteni rémmel kapcsolatos médiahörgés, de azért csurran néha egy kis utólevecs. Tegnap az jött, hogy ez a derék Fritzl háromszáznál is több ajánlatott kapott olyan nőktől, akik elirigyelték a saját lányával szemben lefolytatott tökös eljárását.
Nagyapám biztosan azt mondaná erre: mindenre van ember. Néhány évvel ezelőtt - ki emlékszik már rá - egy idióta őrült olyan jelentkezőket keresett, akik vállalják, hogy megegye őket. Egyáltalán nem meglepő módon erre is pályáztak néhányan. De mindez semmi ehhez a háromszázhoz képest, mert ezek a némberek nem a gyors és gusztusos megevéses halálra vágynak, hanem arra, hogy 25 évig bezárva és megerőszakolva tartsák őket egy szűk, földalatti börtönben. Nem tartanak igényt arra a nüánsznyi különbségre sem, ami a férfiembert kötelezően el kell, hogy válassza az ördögtől.
Az amstetteni apuka pofaberendezéséről fiziognómiai tanulmányok nélkül is könnyűszerrel megállapítható, hogy magán hordozza mindazt a bűnt, amit a gazdája elkövetett. Nekem már az ügy kipattanásakor az volt a véleményem, hogy azok a nők, akik ilyen fogva tartásos, apjuktól gyereket szülős helyzetbe keveredtek, szinte csak elektromikroszkóppal érzékelhető mértékben, de maguk is felelősek a sorsukért. Ezt a véleményemet mindeddig nem mertem kitenni az ablakba, és most sem biztos, hogy a feministák nem fognak levadászni a szomszéd ház teraszáról, pedig a tények immár mellettem szólnak. Már csak azért is, mert huszonöt év alatt egy maszek börtönből még akkor is adódnak kitörési lehetőségek, ha a fogva tartott csak egy gyenge nő. Ha én lettem volna ennek az Elisabethnek a helyében, már az első erőszakoskodás alkalmával úgy vágtam volna hókon az apust egy hokedlivel, hogy csak úgy csattan. Hokedli vagy más ülő alkalmatosság híján pedig ott lett volna kéznél a legbrutálisabb férfiellenes fegyver, a tökön rúgás. Egy jól irányzott térdmozdulat a megfelelő testtájékra, és a brutális állatból máris földön fetrengő, jujujgató gomolyag válik. Mi ezalatt kényelmesen fölsétálhatunk az emeletre, hogy ugyanezt a műveletet anyussal is lefolytassuk, figyelembe véve természetesen az anatómiai különbségeket.
Hihetetlenül visszás ebben a történetben az is, ahogy a negyedszázados börtönviseltségből kiszabaduló Elisabethből szinte napok alatt öntudatos médiasztár serkent, és hogy most már sokkal inkább sztori jogdíjáról van szó, mint az apu csínytevéseiről. Az öreget minden bizonnyal bevágják majd valamelyik konszolidált osztrák börtönbe, ahol élete hátralévő néhány évében megírhatja a memoárjait, ugyancsak szép összegeket kaszálva, és további rajongókat gyűjtve maga köré.
Aki azt hiszi, hogy ilyesmire csak az osztrákok képesek, annak hadd mondjam el az idevágó személyes tapasztalatomat. Pár évvel ezelőtt a Szabad Földnél dolgoztam, ahol egyik feladatom a lap krimirovatánnak istápolása volt. Eleinte megpróbáltam valódi bűneseteket leírkálni, de mert a magyar termés legjavát gátlástalanul leszüretelte a bulvársajtó, kénytelen voltam a fantáziámra hagyatkozni. Rövid sztorikat gyártottam, amelyek autentikus magyar környezetben játszódtak, ám ezen kívül semmi közük nem volt a valósághoz. Ennek dacára gyakran megtörtént, hogy a szerkesztőségbe levél érkezett olyan magányos nőktől, akik szívesen fölvették volna a kapcsolatot az önhibájukból bűnbe keveredett, börtönbe került, majd onnan kiszabadult emberekkel.
Számomra mindez azt bizonyította, hogy a hajléktalanság kérdése teljes egészében az egyéni könnyelműség, a gusztustalan, léha életmód és a kompromisszumképtelenség következménye. Ha valaki normálisan gondolkodik, és nem issza el az eszét, biztosan talál magának egy olyan magányos elvált vagy özvegyasszonyt, aki örömmel befogadja, sőt, miként a fenti példák bizonyítják, erre még a legelvetemültebb gazembereknek is megadatik az esély. De hogy az amstetteni rém esetében ez miként működik, azt nem lehet tudni. Talán az a magyarázata mindennek, hogy a nők ennyivel jobbak nálunk, férfiaknál, de az is lehet, hogy csak ennyivel perverzebbek.
Több ilyesmi: http://www.regenytar.hu
