"Tróját minden önmagát valamire taksáló, ambiciózus nemzet a magáénak mondja."
Fölröppent egy hír Akhilleuszról, amelyet több szempontból sem hagyhatok a feledés kútjába merülni. A tudósítás arról szól, hogy a közép-ukrajnai Nikopol városa mellett nemrég kiástak a földből egy csontvázat, amelynek nyílhegy fúrta át a sarokcsontját. A párhuzam innentől utcasarkon álló rossz lányként adta magát: mivel a Trója alatt hősi halált halt acháj hadvezér ugyanígy, ugyanezzel a sebbel végezte, a maradvány nem lehet másé, mint Péleidész Akhilleuszé.
Ha most valaki megkérdezné, hogyan kerül Trója Közép-Ukrajnába, nagyjából ugyanazt cselekedné, amint a huncut ügyvéd, amikor nyilvánvaló időhúzási szándékkal megtámadja a többségi határozatot. Trója sokak szerint ma a törökországi Truvában lévő romvidékkel azonos, de hogy ez mennyire felel meg a valóságnak és mennyire nem, az erősen vita tárgya. Az ukránok mellett egyetlen érv szól: Trója ostroma óta több mint háromezer év múlt el, ami éppen elég ahhoz, hogy egy tájegység alapjaiban megváltozzon. Truva környékén híre hamva sincs már a Szkamandrosz folyónak, amelynek vizét a hevesebb összecsapások idején vörösre festette a kiontott vér, és dombocskát is alig találunk, pedig Ida hegyének is itt kéne lennie, ahonnét az istenek úgy kukucskáltak le a harcmezőre, ahogy egy modellező néz rá a terepasztalára. De ne menjünk ilyen messzire: krisztus előtt 480-ban a thermopülai csata egy olyan földszorosban zajlott, ahol csak egy szekérszélességnyi út vezetett el a hegyek és a tenger között. Ma, alig kétezer-ötszáz évvel az események után, egy se vége se hossza síkság húzódik ezen a helyszínen.
Remélem, ez az okfejtés bőven meggyőzi a kétkedőket arról, hogy Trója akár Közép-Ukrajnában is lehetett. Azt momentán nem tudnám megmondani, hogy Odüsszeuszék miként hajózhattak föl odáig, de az iménti logikával az is előfordulhatott, hogy Nikopol városfalainál ott hullámzott a tenger. Tróját egyébként is minden önmagát valamire taksáló, ambiciózus nemzet a magáénak mondja. Most úgy látszik, az ukránokon a sor.
Egy bagatell apróság van csupán, ami megingathatja a régészek hitét, nevezetesen az, hogy a csontváz alig kétezer éves, Akhilleusz korából tehát hiányzik durván ezerkétszáz esztendő.
Ha idáig eljutottak ebben az írásban, és most erős ingerenciát éreznek arra, hogy rálegyintsenek az egészre, azt mondom, ne hamarkodják el a dolgot. Mert mi van akkor, ha teszem azt, az idő is úgy viselkedik, ahogy a hegyes-völgyes anyaföld? Mi bizonyítja, hogy nem erodálódik, és nem építi fel önmagát valami számunkra ismeretlen, ám végletekig csalfa módon? Nekünk csak az marad meg belőle, amit leírunk, vagy amit katalogizálunk, de ezek az adatok a folyton változó idő szempontjából csak halott fosszíliák. Az idő ugyanúgy lélegzik és lüktet, ahogy a lábunk alatt a talaj, de nem veszünk róla tudomást. Hogy ez mennyire igaz és mennyire nem, azt talán csak az istenekkel parolázó Akhilleusz tudná megmondani.
Több ilyesmi: http://www.regenytar.hu
