"ha Rowling asszonyság magyarnak születik, annak is örült volna, ha az egész írásért kap tízezer forintot."
Minden író, aki valaha is pennát vett a kezébe, arról ábrándozik, amit J.K. Rowling röhögve megvalósított: szavanként tízezer dollárért adta el azt a novelláját, amelyből a világrengető Harry Potter történet kimagasodott. Fogcsikorgató nehézséggel tudom csak félretolni az irigységemet, de ez nem akadályozhat abban, hogy megállapítsam: ha Rowling asszonyság történetesen magyarnak születik, annak is örült volna, ha az egész írásért kap tízezer forintot. De határtalan szerencséjére nem magyarnak született, így az ötletével nyugodtan kihasználhatta az angolszász nyelvterület jelentette helyzeti előnyöket. Most már azt is megengedheti magának, hogy a régi novellakezdeményeivel jótékonykodjon, miközben mi, magyar írók a hideg vízre valót sem keressük meg az ötleteinkkel.
Nekem ez a hír nemcsak az anyagi vonatkozása miatt fájdalmas. Elég régi motoros vagyok már ebben a szakmában ahhoz, hogy ne legyenek illúzióim. Tudván tudom, hogy a magyar kiadók és folyóiratok döntő többsége előbb kárhozna el, mint hogy honoráriumot fizessen a szerzőnek, miáltal az ember sokszor hozzá sem fog az íráshoz. A legremekebb, legvilágrengetőbb ötletek válnak eképpen a megsemmisülés martalékává. Hiába jövünk elő azzal – akár egy novella, akár egy regény szintjén – hogy semmi perc alatt megváltjuk a világot, és erre bizonyítottan meg is vannak az eszközeink, ha folyton folyvást beleütközünk a közöny és az irigykedés útakadályaiba. A dolog következménye innentől pedig az, hogy a mai magyar prózairodalom érdektelen és szürke. Tegnapelőtt az egyik kiváló tehetségű író barátom például ki is jelentette, hogy elege van a kortárs magyar szépirodalomból, mert az nem más, mint cél és értelem nélkül folydogáló szöveg. Ezentúl csak igazi, vérbő irodalmat fog olvasni, ami szórakoztat és leköt, mégpedig úgy, hogy közben nyelvileg igényes marad.
J. K. Rowling valószínűleg erre jött rá, ami önmagában még semmire sem lenne elég, de szerencséjére olyan emberek voltak körülötte, akik ebben az egészben megszimatolták az üzletet. Most mondjam azt, hogy a Pagány és Tsa Szórakoztató Füzetekkel mi is valami ilyesmiben sántikálunk? Olyan irodalmat szeretnénk lehelyezni az olvasó asztalára, ami nemcsak ötletekben, hanem különleges karakterekben is bővelkedik. Az igazán modern próza szerintünk – és talán az angolszászok szerint is – pontosan ilyen: kőkeményen szórakoztat, miközben esztétikai élményt nyújt. Szinte látom, amint Rowling asszonyság a kezét széttárva, azt mondja erre: ha így gondoljátok fiúk, akkor cselekedjetek. Szabad a pálya.
Több ilyesmi: http://www.regenytar.hu
