"úgy fogok truccolni az autósokkal, hogy kényelmes, nyugodt tempóval megyek"
Elhatároztam: úgy fogok truccolni* az autósokkal, hogy kényelmes, nyugodt tempóval megyek az úti célom felé. Soha nem lehet annyira sietős a dolgom, hogy ne érjek rá kimért lassúsággal lépkedve, lesajnáló pillantásokat lődözni a mellettem elsüvítő járművek után.
Ha zebrához érek, ezt a komótosságot egy fokkal még visszább is veszem, mert az itt lebonyolított demonstratív lassan haladással teljesen az idegbaj szélére lehet taszítani az amúgy is fölhergelt, önmaguk lázas tempójától szinte már önkívületi állapotba került autóvezetőket. Céklavörös fejjel, tajtékzó szájjal kénytelenek levenni a lábukat a gázpedálról arra a kis időre, amíg átslattyogott előttük a túlsó oldalra, és ez nekem, mezei gyalogosnak, igencsak tetszik.
Csak akkor van egy kis bibi, ha az autós lefékez a zebra előtt, és int, hogy tessék szíves lenni áthaladni. Ilyenkor mindig beleáll az ideg a gyomromba, mert ha a jelzésre fittyet hányva, ugyanabban a zsebóra tempóban ketyegek át a túloldalra, ahogy eddig haladtam, érzéketlen fatuskó vagyok a legbárdolatlanabb fajtából. Azzal, hogy tudomásul veszem és elfogadom ezt a gesztust, kontaktus teremtődik köztem meg a kormánykerék mögött fapofával ülő, engemet a pokolba kívánó, ám előzékenyen továbbot intő ember között. A sportszerűség szabályai szerint ez azonnali válaszlépést követel.
Ilyenkor nem lehet mást tenni, minthogy gyorsabb gyalogmenetbe kapcsolva, a lehető legrövidebb időn belül átsurranunk a zebrán, jelezve és tanúsítva, hogy eszünk ágában sincs az autós úr idejét rabolni, ugyanakkor végtelenül hálásak vagyunk ezért az apró figyelmességért, amit irányunkba kifejtett.
Gyalázatos és suta érzéssel megyünk át a túlsó oldalra, ahol ha visszaállnánk arra a korábbi menetsebességre, amelyet az autós kézmozdulata előtt gyakoroltunk, úgy festene, hogy csakis és kizárólag a zebrán áthaladás kedvéért gyorsultunk fel, tehát az autósok seggét nyaló, képmutató, gerinctelen férgek vagyunk, akik ráadásul még beszariak is.
Nincs más megoldás, mint ebben a zebrán fölvett tempóban továbbmenni, a lehető legcéltudatosabb, legfontoskodóbb nézésünket elővéve a raktárból, mert ezzel olyan zökkenőmentesen és észrevétlenül olvadhatunk be gyalogos és nem gyalogos környezetünkbe, ahogy a tejhab oldódik bele a kapucsínóba, ha egy kicsit megkavarjuk. Megnyugtató érzés az ilyen, teljesen feledteti velünk azt, hogy mint mindig, most is az autósok győztek.
Több ilyen: http://www.regenytar.hu
