"a kravátliadó nem a vég, hanem a kezdet kezdete"
Nem szokásom politizálni, de emellett a hír mellett nem lépkedhetek el úgy, ahogy egy rakás kutyaszar mellett szokás továbbhaladni Budapest belvárosában. Az egyik magyar netes portál arról tudósít, hogy a kulturális tárca 0,8 százalékos járulékkal szándékszik megterhelni a szőnyegeket, a felsőruházatot, a férfiöltönyöket, a női kosztümöket, az inget, a blúzt meg a nyakkendőt.
Nem hiszem, hogy én nagyok az egyetlen, akinek fogalma sincs, milyen szempontok szerint készül el az ország költségvetése – a kormányban is ülhetnek ilyen képességekkel néhányan –, de gyanítom, hogy nem lehet olyan nagy boszorkányság. Elviekben ugyanúgy működhet, mint a háztartási kassza: az ember megnézi, hogy a levonások után mennyi maradt meg a fizetéséből, aztán kiszámolja, mire mindenre kell ezt fordítania. Csak abból gazdálkodhat, amije van, mert hosszú távon nem működik az, hogy kölcsönből fizeti ki a villanyt. Inkább lekapcsolja a fölösleges világítást, és lejjebb veszi a gázkonvektoron a termosztátot.
Az állam nem így viselkedik. Minden év vége felé legyárt magának egy költségvetést, aminek tetemes része – ha csak a közhivatalok ügymenetét nézzük – rongyrázásra meg pazarlásra fordítódik. Se szeri, se száma az olyan közszájon forgó történeteknek, amelyek téves beruházásokról, fura adásvételi tranzakciókról meg több tízmilliós szakártói díjak kifizetéséről szólnak. Ebből a perspektívából, ahol most vagyok – a talajszint meg a béka segge közti résben – kristálytisztán látszik, hogy költségvetési ügyben nem létezik semmilyen elszámoltatás vagy felelősségre vonás. A szakszerűtlenséget meg a krónikus hozzá nem értést mindig rajtunk, kívülállókon verik le. Mintha annak idején a mi kezünkben lett volna az a ceruza, amellyel az ország költségkalkulációját valaki telefirkálta nagy, kövér nullákkal.
A kravátliadó szükségszerű következménye ennek a folyamatnak és nem is a vég, hanem a kezdet kezdete. Teljesen normális az a politikusi gondolkodás, hogy a kultúra valamilyen szinten luxus, mert ugyebár ivóvíz nélkül elég nehezen boldogulnánk, nyaktekerészeti mellfekvenc nélkül viszont játszi könnyedséggel. Talán arra játszik a kormány, hogy aki megengedheti magának ezt a ruhadarabot, anyagilag is olyan jól szituált, hogy észre sem fogja venni a rázihertűzött járulékot. Az is igaz, hogy a csavargótársadalomban nem nagy hagyománya van ennek a viseletnek, így a törvényjavaslat aligha fog megbukni az esélyegyenlőségi ombudsman előtt.
Nekem úgy három-négy nyakkendő fölé terjed ki a fennhatóságom. Egészen idáig csak a helyet foglalták a szekrényben, de most, nagy hirtelen társadalomformáló erő lett belőlük. Szinte látom rajtuk a hivalkodást, amivel megkövetelik maguknak az eddiginél nagyobb figyelmet. Ez valószínűleg meg is lesz nekik adva, legalábbis addig, amíg az újabb adót, mondjuk, a kinyekkenés után fizetendő járulékot be nem vezetik, mert ekkor a kravátlik tündöklésének napja végleg leáldozik. Gyorsan veszek hát belőlük egy kocsideréknyit, amíg járulékmentesen lehet. Egy-két ezres így biztosan a zsebemben marad.
Több ilyen: http://www.regenytar.hu
